"Ami június óta történt velem" című novella

  

A nyár küszöbén, hmm.. ez már nem most volt. Azóta történt egy, s más. Ami leginkább hatással volt rám, az az hogy szakítottunk Ádámmal, de ne szaladjunk ennyire előre. Ahogy vége lett a tanításnak, azt várta volna el mindenki, hogy ezerrel pihenek, de nem. Sajnos, nem sajnos öcsémre kellett figyeljek már az első héten. Nem volt túl jó, sokszor éreztem magam rosszul miatta, hogy mindenki azt csinál amit akar, és amikor akar, én viszont felelősséggel tartoztam valakiért. Túléltem, és jövő nyáron (valamivel) kevesebbet kell rá figyeljek. Szuper! Szóval Ádám. Ahogy leérettségizett, megváltozott ő is, és a kapcsolatunk is. Folyamatosan ki akart élvezni mindent, ide menni, oda menni, akár velem akár a haverjaival. Én a teljes szabadságot nem tudtam neki megadni, hiszen ez egy kapcsolat, de ebből ő nem kért. Utolsó nyár a fősuli előtt, hát akkor élvezd ha ezt szeretnéd alapon elengedtem. Nem volt könnyű, főleg, hogy előtte még egy hétig szenvedtünk, hogy most mi is legyen.. Azóta fiúk terén volt néhány afférom, Körös torok, Gréták szülinapja, pelyva buli, de volt ami komolyra fordulhatott volna, de nem így lett. Ádámnál tudtam, hogy mi a hibája, ez miatt is lett vége a kapcsolatunknak, most talán ezért vagyok ennyire elővigyázatos. Lányokkal, Vikivel és Ágival rendszeresen találkoztam, elég sokszor csináltunk közös programokat, viszont Ritával nem találkoztunk annyiszor, és ezt bánom. Grétával nyár végén eljártunk futni, olyan jó volt, kibeszéltünk mindent, ami történt velünk. Érdekes kapcsolatunk van, mert egy héten kétszer-háromszor beszélünk, de bármit elmondhatok neki ettől függetlenül. Futásról jut eszembe, megint voltunk Békésen. 3 meccset játszottunk végig csere nélkül, de imádtam, megint hihetetlenül élvezetes volt, és volt benne egy kis csavar. 1,5 év után találkoztunk Gergővel (Békéscsabai régi barát..) először el sem hittem, akkor fogtam fel, mi is történt, amikor már jöttünk haza. Azonban tudtunk találkozni kevesebb mint egy héttel később reggel eljött Félegyházára, kosaraztunk, hamburgereztünk, bicikliztünk, aztán lekísértem Szegedre, ott is sétáltunk, fagyiztunk végig nagyon aranyos volt, hiányzik az az egy nap. Bárcsak többször találkozhatnánk, de ez még nem megy. Nyaralni olaszba voltam családdal, jó lenne, ha egyszer önerőből is kijuthatnék :) Nagyjából ezek azok a dolgok, amik már nem kapcsolódnak a jelenemhez, holnap leírom azt is, csak már elfáradtam :)) De itt van pár instagram-on készített fotó a nyaramról :) 

A nyár küszöbén

A nehezén már túl vagyok, de még mindig van egy kicsi. Az előző hétvégém undorító volt, szinte egész végig azzal gyötörtem magamat, hogy tanuljak. 3 napon keresztül több órát tanultam, az 4.en már csak egyet.. de úgy tűnik megérte, hiszen irodalomból megkaptam az 5öst, történelemből a dicséretest, de ami a legeslegjobb, hogy megvan a nyelvvizsgám. Mertem remélni, hogy elsőre meglesz, és annyira örülök neki! Igaz, hogy az írásbeli épphogy, de én így is boldog vagyok :) Csütörtökön, edzésen, szerintem 2 éve nem voltam ilyen béna, egy ziccer nem ment be, és még a passzaimnak kb. a felét, ha elkapták. A héten 2 könyvet fejeztem be, mindkettőt Fejős Évától. Szeretem, ahogy ír, de a cselekmény bonyolítását nem mindig kedvelem. Ettől függetlenül mindkét könyvet imádtam, és még jobb érzés, hogy az egyiket Ádámtól, és a másikat anyutól kaptam :) Megint egy Fejős Éva könyvbe kezdek bele, kíváncsian várom. Száz ágra süt a nap, de valahogy semmi kedvem kifeküdni. Este megyünk Ádám családjával barátokhoz vacsorázni, nem tudom igazából milyen érzést vált belőlem, mert még kicsit új nekem ez az egész. Félek, hogy nem tudok megfelelően viselkedni, de mégis örülök, hogy ott lehetek. A ruhámat tegnap sikeresen kiválasztottam, és nagyon remélem, hogy a 35 fokban bírni fogom a gyűrődést.. :D Tegnap a lányokkal több órát voltunk együtt, mit ne mondjak hiányzott már, és alig várom, hogy vége legyen a sulinak, és menjünk Borsira :)

I just wanna be happy

Mi is történik velem mostanában? Egyes dolgok változtak, mások pedig nem. Még mindig kosarazom, és egyszerűen imádom azt az érzést, amikor kifáradok, és volt értelme. Különösen jó, amit Bubu bácsi, az edzőm mostanában szokott csinálni, mert ugye a jelző trikóink sárgák, és ha sárgában vagyok mint a másik csapat (jellemző) akkor fel kell vennem egy rám kétszer nagyobb trikót, amiben mozogni nem bírok rendesen, és iszonyatosan melegem van. Mostanában kiszoktam hagyni az angol órákat, tudom, nem túl szép dolog, de annyira lefárasztott a május eleje, hogy még mindig elegem van. Szép kis időszak volt az is. Szerdától vasárnapig voltak nálunk az olaszok, közben 3 ballagásra kellett volna elmennem, de csak a legfontosabbat tudtam beleegyeztetni a programba, Ádámét. Szóval, azon a héten amikor itt voltak, kétszer is elmentünk bulizni, csütörtökön, és szombaton, nagyon élveztem! Az olasz csajom nagyon kedves volt, és kaptam tőlük 850g-os nutellát, már megérte :) Továbbá folyton izgulok a nyelvvizsga eredményem miatt, mert úgy érzem nem sikerült, és nem szerettem volna kudarcot vallani, de ne fessük az ördögöt a falra, még semmi sem biztos. A kitűnőt sem tudtam megvalósítani, mert pont az a tantárgy amit a legjobban szeretek, a matekot, már biztosan elcsesztem. Ez is azért van, mert a sok idióta tantárgy mellett, nem jut időm arra tanulni, ami tényleg fontos.. mindegy bele kell törődnöm. Hihetetlen, hogy milyen kevés időt töltök gépezéssel. Hétvégén összesen ha 30 percet gépeztem, lehet sokat mondok. Imádok Ádival lenni, és most kivételesen a rokonaimmal is egy csomó időt töltöttem, hiányzott. Egyenlőre, ennyi, várom, hogy megszálljon az ihlet, és a blogolás akár mindennapos legyen :]

I don't know how to handle you..

  

Attól félek, hogy nem lesz elég időm. Hogy mire is? Azokra a dolgokra, amiket nem tehetek meg minden nap, ugyanis túl nagy lépések lennének. Kimutatni az érzéseimet, valamiért mindig későn teszem, van amikor már túl későn. Egyes dolgokat nem merek megtenni, mert túl nagy a kockázat. Remélem, nem halok meg anélkül, hogy a képzeletbeli bakancslistámon szereplő dolgokat véghez nem viszem.