Mikor is? Ja igen, másfél hónapja nem írtam. Ekkora kihagyást még nem produkáltam. Nem fontos, az élet nem állt meg. Sőt, még inkább elmélyedtem benne. Számos emberben csalódtam, általában kellemesen, de elég sokszor haragszom magamra - mindenhonnan elkések; nem fejezek be időben valamit, amit elterveztem; nem a jó úton járok; elfedem az igazságot; borúlátó, gyors haragú, vagyok; néha egyedül érzem magam csak jól; és nem könnyen bízok meg senkiben- utálom ezt. Rájöttem egy két dologra amelyek elég mélyen érintettek. Ahhoz, hogy másokban bízni tudj, bíznod kell magadban. Ahhoz, hogy másokat szeretni tudj, magadat kell először megszeretned, és elfogadnod. Annyira durva, hogy 15 év után, most merült fel bennem elsőnek, hogy mindennek nyitja Te magad vagy -ez esetben, én magam-. Tudom magamról, hogy céltudatos, eltökélt, ambiciózus vagyok, amit egyszer a fejembe veszek, vagy ami a mániámmá válik, azt nem eresztem el egykönnyen. Ez éppúgy jó, mint rossz tulajdonságom is. Továbbá fogékony, barátságos, és egyre nagyobb megdöbbenésemre költészet és művészet kedvelő lettem. Jó persze, nem a tipikus okoskodó vázat képzeljétek el, hanem imádok olvasni -könyveket; idézeteket-, mások fényképeiben, zenéiben meglátni a felszín alatt az értelmet. És egyre inkább éltet a vágy, hogy én is csináljam. Mozgás nélkül, már lassan létezni sem bírnék. Szeretnék utazni, kipróbálni más nemzettségek ételeit, gyakorolni vallásukat, és a nyelvüket, belemélyedni kultúrájukba, mindennapi életükbe. Hatalmába kerít a vágy, hogy éljek, igazán, és ne csak sodródjak az árral. Valójában nem kezdődött el ez az élet, de iszonyatosan várom.
Térjünk vissza a valóságba. Tervek a közeljövőre nézve. Olyan jól tanulok ahogy csak lehet, annyit olvasok amennyit csak bírok, és annyi időt töltök a szeretteimmel -Ádám, barátok, család- amennyi lehetséges. Amúgy a napjaim húzósak, a suli nehéz, anyuék sem egyszerűek, de itt vannak a barátaim akik megkönnyítsék nekem, és mosolyt csaljanak az arcomra a borús napon. Édesem, ha átölelsz a Föld megáll, és nem létezik más, csak te meg én, és nekem ennyi elég
