Elég rég írtam ahhoz, hogy most egy rövidebb novellát írjak meg. Kényelembe helyeztem magam, és tessék.

Egyedüllétem már több mint egy hetet élt meg, kisebb nagyon érzelmi hullámokkal. Természetesen most sem volt másképp, fél napokat gondolkoztam rajta, hogy vajon jól döntöttem-e, mégsem, ő-e életem párja, és tömören fogalmazva nem, nem ő az. Különleges helyet foglal el a szívemben, hiszen vele töltöttem az eddigi leghosszabb kapcsolatomat, és viszonozva még sosem szerettem ennyire senkit. Felmerülhet a kérdés, mi jelent az, hogy viszonozva? Sokáig voltam szerelmes, másfél két évig egy fiúba, aki akkor rám sem hederített, csak játszott velem, talán ez okozhatta azt, hogy nagyon nehezen nyílok meg fiúk előtt, és még nehezebben vagyok képes bárkiben is megbízni. Visszatérve, elég szar ügy, hogy osztálytársak vagyunk, de eléggé feldühített valamelyik nap ahhoz, hogy simán keresztül tudjak rajta nézni.

Udvarlók. Amint említettem voltunk pénteken a Globe Dance Hall falai között, ahol magam is meglepődtem, néhány emberre milyen mély benyomást tettem. A buli folyamán több embertől is visszahallottam, hogy hányan kerestek, blablabla. Őszintén, elképzelni nem tudom, mivel tudom megfogni az embereket, mármint a barátaimat gondolom miért, hiszen elég jó barátnak tartom magam, de egy fél idegen mit láthat bennem? A szép mosolyom? A nagyjából jó alakom? Vagy a kisminkelt arcom tetszhet az embereknek? így belegondolva eszembe jutott valami. Amikor Békésen voltunk, tudjátok kosarazni és nem mellékesen, az arab fiúkkal bulizni, Alextől megkérdeztem, hogy miért tetszem annyira neki? (amit persze előtte mondott..) azt mondta, hogy mikor vacsoránál rámosolyogtam, az elég volt neki. annyira szép emlékeim fűződnek ahhoz a két naphoz, nagyon várom, hogy jövőre is mehessünk..visszatérve megint csak, már nem egy fiú döngeti a kapukat, de nem tudom kinek engedjek, vagy talán az lenne a legegyszerűbb ha senkinek sem?

az iskolai problémái hál' Istennek eltörpülnek a fent említettekhez képest, újdonsült padtársammal remélem sokáig együtt maradunk, mert nem bírnám ki Balázs mellett az év hátralévő részét. mellesleg minden nap 8-10ig tanulás már kezd az agyamra menni, de vigasztaljon az, hogy hétvégén itt alszanak a csajok ;)

újra fel kell töltődnöm, el akarok menni kozmetikushoz, fodrászhoz, és névnapi pénzből vásárolni is,  mindent megteszek, hogy legyen rá lehetőségem, addig is, I heart my followers :)))