sokszor a mosolyom mögött, fájdalmas könnyek bújnak meg, nem szeretem kimutatni őket, mert nagyon könnyen elérzékenyülök, és pillanatokon belül elindulnak a kis patakok a szememből, amit más úgy fog fel, mintha óriási méretű problémáim lennének, pedig nem.. egyszerűen csak minden dolgot könnyen átérzek, és belegondolok, mi lenne ha velem történne meg, mi lenne ha a lelki társaim kerülnének ilyen bajba? szörnyű, mélységesen riasztó milyen kis dolgokat nagy problémáknak tudok felfogni.. és mikor nem tudok segíteni a 'bajba jutottakon', annál a tehetetlen érzésnél nincs rosszabb, kezelhetetlen dolgokat megpróbálok kezelni, és mikor próbálkozok, és nem megy, nem megy, a sokadik újra kezdésre sem, akkor egy kis világ dől össze bennem..az elmúlt egy-két napban ezt kellett tapasztalnom, megint átélnem, nem könnyű, de kérlek, nézzétek el nekem, még porszem vagyok az érzések kezelésének sivatagában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése