Úgy érzem, az új iskola, a közösség, a tanárok, és talán, hogy idősebb lettem, egyre jobban kezdek 'komolyodni' véleményt formálni, és döntéseket hozni [ jót illetve rosszat, hiszen hibázni emberi dolog ], ma volt nálunk ebédelt nagy néném, és mondott egy elég elgondolkodtató dolgot: nem kell idegeskedni mindenért, ami fontos az úgy is magától elrendeződik..

Valamikor elgyengülök, és senkiben sem tudok megbízni, egyedül érzem magam, és bezárkózok.. kérlek ilyenkor ülj oda mellém, és ha azt mondom, hogy nincs semmi baj, ülj közelebb, és mond azt, hogy most az igazságot szeretném hallani.. 'használati utasítás rossz kedv esetén'

eldöntöttem, jövőhéten nem hagyom, hogy rossz kedvem legyen és bezárkózzak, nyitott leszek, és jókedvem lesz :))