nem hiszem el.. már megint azt érzem, hogy nem kellek senkinek, és nem tartozom sehová.. pedig mikor jó kedvem van, tudom, hogy nem így van.. de ilyenkor nem bírom elhinni../: és potyognak a könnyeim megint, és csak azért nevetek, mert tudom, hogy legtöbben ezt szeretik bennem, hogy bármikor tudok nevetni.. *potyogóskönnyesnevetés* 

és az a legjobb, hogy a 'legjobb barátnőm' alig tud már valamit rólam, és ez vissza felé is így van, de ez nem az én hibám [ azt hiszem ] mert én próbálok nyitni felé, beszélni amikor lehet.. és úgy érzem nem nyílik meg annyira mint például nyáron.. és ez szomorú../: